창세기 49장 카롤리

1. ¹ És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben.
2. ² Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
3. ³ Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
4. ⁴ Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.
5. ⁵ Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.
6. ⁶ Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.
7. ⁷ Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
8. ⁸ Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
9. ⁹ Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
10. ¹⁰ Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.
11. ¹¹ Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
12. ¹² Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.
13. ¹³ Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér.
14. ¹⁴ Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
15. ¹⁵ S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
16. ¹⁶ Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.
17. ¹⁷ Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
18. ¹⁸ Szabadításodra várok Uram!
19. ¹⁹ Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.
20. ²⁰ Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
21. ²¹ Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.
22. ²² Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
23. ²³ Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:
24. ²⁴ De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
25. ²⁵ Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
26. ²⁶ Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.
27. ²⁷ Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
28. ²⁸ Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
29. ²⁹ És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.
30. ³⁰ Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.
31. ³¹ Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.
32. ³² Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.
33. ³³ És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték.