욥기 13장 카롤리

1. ¹ Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2. ² A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3. ³ Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4. ⁴ Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5. ⁵ Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6. ⁶ Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7. ⁷ Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8. ⁸ Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9. ⁹ Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10. ¹⁰ Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11. ¹¹ Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12. ¹² A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13. ¹³ Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14. ¹⁴ Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15. ¹⁵ Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16. ¹⁶ Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17. ¹⁷ Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18. ¹⁸ Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19. ¹⁹ Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20. ²⁰ Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21. ²¹ Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22. ²² Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23. ²³ Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24. ²⁴ Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25. ²⁵ A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26. ²⁶ Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27. ²⁷ Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28. ²⁸ Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.