욥기 16장 카롤리

1. ¹ Felele pedig Jób, és monda:
2. ² Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3. ³ Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4. ⁴ Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5. ⁵ Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6. ⁶ Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7. ⁷ Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8. ⁸ Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9. ⁹ Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10. ¹⁰ Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11. ¹¹ Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12. ¹² Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13. ¹³ Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14. ¹⁴ Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15. ¹⁵ Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16. ¹⁶ Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17. ¹⁷ Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18. ¹⁸ Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19. ¹⁹ Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20. ²⁰ Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21. ²¹ Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22. ²² Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.