욥기 21장 카롤리

  1. 1 Felele pedig Jób, és monda:
  2. 2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
  3. 3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
  4. 4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
  5. 5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
  6. 6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
  7. 7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
  8. 8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
  9. 9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
  10. 10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
  11. 11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
  12. 12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
  13. 13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
  14. 14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
  15. 15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
  16. 16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
  17. 17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
  18. 18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
  19. 19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
  20. 20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
  21. 21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
  22. 22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
  23. 23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
  24. 24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
  25. 25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
  26. 26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
  27. 27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
  28. 28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
  29. 29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
  30. 30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
  31. 31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
  32. 32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
  33. 33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
  34. 34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.