욥기 27장 카롤리
- 1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
- 2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
- 3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
- 4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
- 5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
- 6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
- 7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
- 8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
- 9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
- 10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
- 11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
- 12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
- 13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
- 14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
- 15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
- 16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
- 17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
- 18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
- 19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
- 20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
- 21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
- 22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
- 23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.