욥기 33장 카롤리

1. ¹ No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2. ² Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3. ³ Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4. ⁴ Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5. ⁵ Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6. ⁶ Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7. ⁷ Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8. ⁸ Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9. ⁹ Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10. ¹⁰ Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11. ¹¹ Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12. ¹² Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13. ¹³ Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14. ¹⁴ Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15. ¹⁵ Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16. ¹⁶ Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17. ¹⁷ Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18. ¹⁸ Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19. ¹⁹ Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20. ²⁰ Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21. ²¹ Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22. ²² És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23. ²³ Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24. ²⁴ És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25. ²⁵ Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26. ²⁶ Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27. ²⁷ Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28. ²⁸ Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29. ²⁹ Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30. ³⁰ Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31. ³¹ Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32. ³² Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33. ³³ Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!