욥기 7장 카롤리

1. ¹ Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2. ² A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3. ³ Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4. ⁴ Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5. ⁵ Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6. ⁶ Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7. ⁷ Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8. ⁸ Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9. ⁹ A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé.
10. ¹⁰ Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11. ¹¹ Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12. ¹² Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13. ¹³ Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14. ¹⁴ Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15. ¹⁵ Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16. ¹⁶ Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17. ¹⁷ Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18. ¹⁸ Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19. ¹⁹ Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20. ²⁰ Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21. ²¹ És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.