욥기 9장 카롤리

  1. 1 Felele pedig Jób, és monda:
  2. 2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
  3. 3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
  4. 4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
  5. 5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
  6. 6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
  7. 7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
  8. 8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
  9. 9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
  10. 10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
  11. 11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
  12. 12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
  13. 13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
  14. 14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
  15. 15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
  16. 16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
  17. 17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
  18. 18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
  19. 19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
  20. 20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
  21. 21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
  22. 22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
  23. 23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
  24. 24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
  25. 25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
  26. 26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
  27. 27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
  28. 28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
  29. 29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
  30. 30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
  31. 31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
  32. 32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
  33. 33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
  34. 34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
  35. 35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!