시편 104편 카롤리

  1. 1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
  2. 2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
  3. 3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
  4. 4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
  5. 5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
  6. 6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
  7. 7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
  8. 8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
  9. 9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
  10. 10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
  11. 11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
  12. 12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
  13. 13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
  14. 14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
  15. 15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
  16. 16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
  17. 17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
  18. 18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
  19. 19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
  20. 20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
  21. 21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
  22. 22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
  23. 23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
  24. 24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
  25. 25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
  26. 26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
  27. 27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
  28. 28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
  29. 29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
  30. 30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
  31. 31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
  32. 32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
  33. 33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
  34. 34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
  35. 35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!