시편 10편 카롤리

1. ¹ Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2. ² A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3. ³ Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4. ⁴ A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5. ⁵ Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6. ⁶ Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7. ⁷ Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8. ⁸ Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9. ⁹ Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10. ¹⁰ Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11. ¹¹ Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12. ¹² Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13. ¹³ Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14. ¹⁴ Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15. ¹⁵ Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16. ¹⁶ Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17. ¹⁷ A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18. ¹⁸ Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.