시편 44편 카롤리

1. ¹ Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
2. ² Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3. ³ Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
4. ⁴ Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
5. ⁵ Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
6. ⁶ Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
7. ⁷ Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
8. ⁸ Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9. ⁹ Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
10. ¹⁰ Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11. ¹¹ Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
12. ¹² Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
13. ¹³ Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
14. ¹⁴ Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
15. ¹⁵ Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
16. ¹⁶ Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
17. ¹⁷ A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18. ¹⁸ Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
19. ¹⁹ Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
20. ²⁰ Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
21. ²¹ Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
22. ²² Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
23. ²³ Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
24. ²⁴ Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
25. ²⁵ Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
26. ²⁶ Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
27. ²⁷ Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!