시편 71편 카롤리

  1. 1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
  2. 2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
  3. 3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
  4. 4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
  5. 5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
  6. 6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
  7. 7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
  8. 8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
  9. 9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
  10. 10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
  11. 11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
  12. 12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
  13. 13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
  14. 14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
  15. 15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
  16. 16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
  17. 17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
  18. 18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
  19. 19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
  20. 20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
  21. 21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
  22. 22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
  23. 23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
  24. 24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.