시편 73편 카롤리

1. ¹ Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2. ² De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3. ³ Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4. ⁴ Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5. ⁵ A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6. ⁶ Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7. ⁷ A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8. ⁸ Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9. ⁹ Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10. ¹⁰ Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11. ¹¹ És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12. ¹² Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13. ¹³ Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. ¹⁴ Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15. ¹⁵ Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16. ¹⁶ Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17. ¹⁷ Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18. ¹⁸ Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19. ¹⁹ Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20. ²⁰ Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21. ²¹ Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22. ²² Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23. ²³ De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24. ²⁴ Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25. ²⁵ Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26. ²⁶ Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27. ²⁷ Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28. ²⁸ De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.