바이블포탈

¹ Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

³ A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

⁴ Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

⁶ Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

⁷ Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

⁸ Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

⁹ Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

¹⁰ Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

¹¹ Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

¹² Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

¹³ Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

¹⁴ Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

¹⁵ Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

¹⁶ Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

¹⁷ Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

¹⁸ És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

¹⁹ És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

²⁰ Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

²¹ Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

²² Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

²³ És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

²⁴ És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

²⁵ Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

²⁶ Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

²⁷ És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁸ És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

²⁹ Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

³⁰ Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

³¹ Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

³² Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

³³ Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

³⁴ Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

³⁵ És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

³⁶ És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

³⁷ De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

³⁸ Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

³⁹ Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

⁴⁰ Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

⁴¹ És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

⁴² Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

⁴³ Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

⁴⁴ És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

⁴⁵ Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

⁴⁶ Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

⁴⁷ Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

⁴⁸ Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

⁴⁹ Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

⁵⁰ Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

⁵¹ És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

⁵² Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

⁵³ És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

⁵⁴ És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

⁵⁵ És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

⁵⁶ De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

⁵⁷ Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

⁵⁸ Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

⁵⁹ Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

⁶⁰ És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

⁶¹ Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

⁶² És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

⁶³ Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

⁶⁴ Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

⁶⁵ Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

⁶⁶ És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

⁶⁷ Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

⁶⁸ Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

⁶⁹ És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

⁷⁰ És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

⁷¹ A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

⁷² És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

시편 78편 카롤리