잠언 27장 카롤리

1. ¹ Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2. ² Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3. ³ Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4. ⁴ A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
5. ⁵ Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6. ⁶ Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
7. ⁷ A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
8. ⁸ Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9. ⁹ Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10. ¹⁰ A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11. ¹¹ Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12. ¹² Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13. ¹³ Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14. ¹⁴ A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15. ¹⁵ A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16. ¹⁶ Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17. ¹⁷ Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
18. ¹⁸ Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19. ¹⁹ Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
20. ²⁰ Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.
21. ²¹ Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
22. ²² Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
23. ²³ Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24. ²⁴ Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25. ²⁵ Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26. ²⁶ Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27. ²⁷ És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.