잠언 29장 카롤리

  1. 1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
  2. 2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
  3. 3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
  4. 4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
  5. 5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
  6. 6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
  7. 7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
  8. 8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
  9. 9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
  10. 10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
  11. 11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
  12. 12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
  13. 13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
  14. 14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
  15. 15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
  16. 16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
  17. 17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
  18. 18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
  19. 19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
  20. 20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
  21. 21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
  22. 22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
  23. 23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
  24. 24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
  25. 25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
  26. 26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
  27. 27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.