하박국 3장 카롤리

1. ¹ Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
2. ² Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!
3. ³ Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
4. ⁴ Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.
5. ⁵ Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
6. ⁶ Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!
7. ⁷ Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
8. ⁸ A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
9. ⁹ Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
10. ¹⁰ Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
11. ¹¹ A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
12. ¹² Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
13. ¹³ Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
14. ¹⁴ Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
15. ¹⁵ Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
16. ¹⁶ Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
17. ¹⁷ Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
18. ¹⁸ De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
19. ¹⁹ Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.