마태복음 27장 카롤리

1. ¹ Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
2. ² És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
3. ³ Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
4. ⁴ Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
5. ⁵ Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
6. ⁶ A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
7. ⁷ Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
8. ⁸ Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
9. ⁹ Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
10. ¹⁰ És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
11. ¹¹ Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
12. ¹² És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
13. ¹³ Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
14. ¹⁴ És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
15. ¹⁵ Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
16. ¹⁶ Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17. ¹⁷ Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
18. ¹⁸ Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
19. ¹⁹ A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
20. ²⁰ A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21. ²¹ Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22. ²² Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23. ²³ A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24. ²⁴ Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
25. ²⁵ És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
26. ²⁶ Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
27. ²⁷ Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
28. ²⁸ És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
29. ²⁹ És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
30. ³⁰ És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31. ³¹ És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
32. ³² Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
33. ³³ És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
34. ³⁴ Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
35. ³⁵ Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
36. ³⁶ És leülvén, ott őrzik vala őt.
37. ³⁷ És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
38. ³⁸ Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
39. ³⁹ Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
40. ⁴⁰ És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
41. ⁴¹ Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
42. ⁴² Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
43. ⁴³ Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
44. ⁴⁴ A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
45. ⁴⁵ Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
46. ⁴⁶ Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
47. ⁴⁷ Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
48. ⁴⁸ És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
49. ⁴⁹ A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
50. ⁵⁰ Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51. ⁵¹ És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
52. ⁵² És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
53. ⁵³ És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54. ⁵⁴ A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55. ⁵⁵ Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
56. ⁵⁶ Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
57. ⁵⁷ Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58. ⁵⁸ Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
59. ⁵⁹ És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60. ⁶⁰ És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
61. ⁶¹ Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
62. ⁶² Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63. ⁶³ Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64. ⁶⁴ Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
65. ⁶⁵ Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
66. ⁶⁶ Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.