마가복음 15장 카롤리

  1. 1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
  2. 2 És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
  3. 3 És erősen vádolják vala őt a főpapok.
  4. 4 Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
  5. 5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
  6. 6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
  7. 7 Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
  8. 8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
  9. 9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
  10. 10 Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
  11. 11 A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
  12. 12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
  13. 13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
  14. 14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
  15. 15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
  16. 16 A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
  17. 17 És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
  18. 18 És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
  19. 19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
  20. 20 Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
  21. 21 És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
  22. 22 És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
  23. 23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
  24. 24 És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
  25. 25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
  26. 26 Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
  27. 27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
  28. 28 És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
  29. 29 Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
  30. 30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
  31. 31 Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
  32. 32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
  33. 33 Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
  34. 34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
  35. 35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
  36. 36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
  37. 37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
  38. 38 És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
  39. 39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
  40. 40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
  41. 41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
  42. 42 És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
  43. 43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
  44. 44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
  45. 45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
  46. 46 Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
  47. 47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.