바이블포탈

¹ Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,

² A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:

³ Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,

⁴ Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.

⁵ Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

⁶ És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

⁷ És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.

⁸ Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

⁹ A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

¹⁰ És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

¹¹ Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.

¹² És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.

¹³ Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

¹⁴ És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;

¹⁵ Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

¹⁶ És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

¹⁷ És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

¹⁸ És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.

¹⁹ És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

²⁰ És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.

²¹ A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

²² És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.

²³ És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.

²⁴ E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:

²⁵ Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

²⁶ A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,

²⁷ Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.

²⁸ És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

²⁹ Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!

³⁰ És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.

³¹ És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.

³² Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;

³³ És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!

³⁴ Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

³⁵ És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

³⁶ És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:

³⁷ Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

³⁸ Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.

³⁹ Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;

⁴⁰ És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.

⁴¹ És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;

⁴² És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

⁴³ És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?

⁴⁴ Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.

⁴⁵ És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.

⁴⁶ Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,

⁴⁷ És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

⁴⁸ Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.

⁴⁹ Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!

⁵⁰ És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.

⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.

⁵² Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.

⁵³ Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

⁵⁴ Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.

⁵⁵ (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!

⁵⁶ Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.

⁵⁷ Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.

⁵⁸ És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.

⁵⁹ És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.

⁶⁰ És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.

⁶¹ És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.

⁶² És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?

⁶³ Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.

⁶⁴ És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.

⁶⁵ És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.

⁶⁶ És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.

⁶⁷ És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:

⁶⁸ Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,

⁶⁹ És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,

⁷⁰ A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,

⁷¹ Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;

⁷² Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

⁷³ Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,

⁷⁴ Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.

⁷⁵ Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.

⁷⁶ Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;

⁷⁷ És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.

⁷⁸ A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

⁷⁹ Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!

⁸⁰ A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.

누가복음 1장 카롤리