누가복음 24장 카롤리

  1. 1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
  2. 2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
  3. 3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
  4. 4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
  5. 5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
  6. 6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
  7. 7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
  8. 8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
  9. 9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
  10. 10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
  11. 11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
  12. 12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
  13. 13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
  14. 14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
  15. 15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
  16. 16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
  17. 17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
  18. 18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
  19. 19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
  20. 20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
  21. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
  22. 22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
  23. 23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
  24. 24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
  25. 25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
  26. 26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
  27. 27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
  28. 28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
  29. 29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
  30. 30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
  31. 31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
  32. 32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
  33. 33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
  34. 34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
  35. 35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
  36. 36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
  37. 37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
  38. 38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
  39. 39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
  40. 40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
  41. 41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
  42. 42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
  43. 43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
  44. 44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
  45. 45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
  46. 46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
  47. 47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
  48. 48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
  49. 49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
  50. 50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
  51. 51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
  52. 52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
  53. 53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.