욥기 10장 카롤리

1. ¹ Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2. ² Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3. ³ Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4. ⁴ Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5. ⁵ Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6. ⁶ Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7. ⁷ Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8. ⁸ Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9. ⁹ Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10. ¹⁰ Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11. ¹¹ Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12. ¹² Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13. ¹³ De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14. ¹⁴ Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15. ¹⁵ Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16. ¹⁶ Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17. ¹⁷ Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18. ¹⁸ Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19. ¹⁹ Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20. ²⁰ Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21. ²¹ Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22. ²² Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.