욥기 6장 카롤리

1. ¹ Jób pedig felele, és monda:
2. ² Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3. ³ Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4. ⁴ Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5. ⁵ Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6. ⁶ Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7. ⁷ Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8. ⁸ Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9. ⁹ És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10. ¹⁰ Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11. ¹¹ Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12. ¹² Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13. ¹³ Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14. ¹⁴ A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15. ¹⁵ Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16. ¹⁶ A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17. ¹⁷ Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18. ¹⁸ Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19. ¹⁹ Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20. ²⁰ Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21. ²¹ Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22. ²² Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23. ²³ Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24. ²⁴ Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25. ²⁵ Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26. ²⁶ Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27. ²⁷ Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28. ²⁸ Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29. ²⁹ Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30. ³⁰ Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?